„…saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük.”

Saját Láb

Saját Láb

Nem vagyok Wonder Woman

Az elengedés és tökéletlenség művészete

2019. április 03. - Fehér Nagyezsda

img_20190403_124446.jpgAz elmúlt hetekben történt meg a felismerés. Határozottan megkönnyebbültem tőle. Mostantól minden szégyenérzet nélkül vallhatom lényem teljesértékű részének azt a kicseszettül sok kisebb-nagyobb baklövést, emberi gyengeséget és szerencsétlenséget, amelyet eddig nem akartam. És amelyek - komoly tragikum híján - nem válhatnának jó regénnyé, de - komoly kínosságuk révén - jó bejegyzéssé még igen. 

Tehát nem vagyok Wonder Woman. Helyette az vagyok, aki. 

Aki akkor betegszik meg, amikor végre kitavaszodik, mert  egyszerűen most van legyengülve az immunrendszere és sokadszorra köhögik le a buszon.

Aki hétvégente animátor, tehát szeretnie kellene a kicsiket, mégis olyan jeges gonoszsággal képes nézni az aktuális napi rosszgyerekre, hogy az a világból is kifutna, nemhogy a hotelből.

Aki amikor életében először vállal fordítási megbízást, mocskos mértékben túlvállalja magát, majd három napig felváltva fordít, pizzát töm magába, sír és megbánja az egész eddigi életét. 

Aki esküvői cikkeket kell írjon, mert most ez az egyik munkája, ha tetszik, ha nem, akkor is, ha a házasság, sőt már a tartós párkapcsolat gondolatától is rázza a hideg. 

Aki a tűző napon, hőemelkedéssel mászott el az egyetemre konzultálni, mert ha belehal is, nem lesz többé szavahihetetlen hallgató és a konzultáció időpontja márpedig le volt fixálva. 

Aki konzultáció után pontosan annyi hideg kólát döntött magába, amennyit már nem kellett volna, dehát a torokfájást, orrdugulást és lázat valamivel enyhíteni kellett. Akkor jó ötletnek tűnt. 

Aki rendszeresen elfelejti, hogy kólával teli hassal csak még keservesebb felmászni a budafoki hegyekre, ahol lakik. 

Aki esküszik az égre, nem zárkózott be, szorgosan randizni jár és ismerkedik, akkor is, ha minden találka után nyugtáznia kell, hogy már megint nem értik a vicceit, viszont a szemeit és a haját általában szeretik. 

Aki randi után megöleli a magához képest érthetetlenül csinos és megnyerő mérnökhallgatót, majd úgy begörcsöl a nyaka a szokatlan mozdulatsortól, hogy egy időre ő lesz az Újbudai Quasimodo. (Ha Kőbányai Szopófantom van, akkor Újbudai Quasimodo is.)

Aki a kicsit furcsa érzéseket, amelyeket a randi ébresztett benne, pár apró burgerrel együtt szerette volna megemészteni, tehát a Mekibe tipegett. 

Akit négy éve kísért egy volt szerelme képe, úgy látja, minden intézményre, amihez köze van, jut minimum egy fő jóképű, borostás Zé, hűvös hanggal és szemekkel, tudományos publikációk földig érő listájával és gurmé gyomorral, ami sosem fogadna magába holmi mekis szemetet, hiszen docensek olyat nem esznek. 

Aki nem fogyasztja a trashkultúrát, ő maga a trashkultúra. A Mekibe jár írni, mert csak ott van ihlete, ha van egyáltalán. Megtalálta, ahová való, a természetes alkotói élőhelyét. A Kelet Kávézóban mindig is kívülállónak érezte magát, pedig minden épeszű irodalmi hipszter oda jár írni - mondjuk lehet, hogy éppen ezért. Nem baj, ha felvizezik a mézet, Závada néha besétál az ajtón, Parti Nagy meg néha ki, és ez éppen elég.

Aki már megint csak heti egy órát tudott álmot megvalósítani, mert ismételten dolgoznia kellett. 

Aki életében először okos volt és kellőképpen önző: betegsége idején azt mondta todo-listája felének "Most szépen így maradsz, ahogy vagy. Kipipálatlanul." És lefeküdt és kialudta magát, hogy meggyógyulhasson. 

Aki ma nem radírozott arcbőrt és nem is edzett. 

Aki urambocsá', most különös módon nem akarja összeszedni magát, mert huszonöt éve mást se csinál, csak összeszedi magát.

Aki kicsit szomorú és kínos szeretne lenni, mert a negatív pillanatai ugyanúgy hozzá tartoznak, mint a pozitívak. 

Aki a jövőjét bizakodva várja, a múltjára néha büszke, néha dühös - a jelenével pedig igen sajátos a kapcsolata, összességében szereti. 

Ha tetszett ez a szösszenet, keressetek engem, Fehér Nagyezsdát az ilyen-olyan szosöl felületeken (Facebook, Instagram). Nem teszek linket, okosak vagytok, megtaláltok! Gyertek, mert csak az ökör posztol magába'.


A kép saját, a Szajol utcában készült. 

Fehér Nagyezsda 

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatlab.blog.hu/api/trackback/id/tr3714732989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása