Januárban felszívtam magam, és az egyetem mellett visszatértem a dolgozók világába. Lassan mindenről írni fogok nektek: a „dologtalan” (by nagymamám) hónapok fontosságáról, a napszámos időszakról, amit egy raktárban töltöttem és imádtam, az új állás megtalálásának nehézségeiről, és a jelen állapot arcairól, mert van neki egy pár… Nem leszek hazug: nem érzem magam tökéletesen komfortosan manapság, de a fő kikötéseim teljesülnek: jó fizetés, szakmaiság, szabadság.

Miért lettem világtalan?

Vagyis irodátlan? Egy jó kis közhely a válasz: az idő pénz. Tudtam, hogy ha egy olyan sűrű szemeszter mellett akarok dolgozni, mint a mostani, de közben makacs maradok, és nem engedek a kikötéseimből (nincs kulimunka, nincs diákbér, nincs napszám), akkor minden másodpercemre szükségem lesz – és tökéletesen össze is kell hangolnom őket! Az utazás pedig plusz idő. Hacsak nem találunk olyan irodát, ami vagy a kollégiumtól, vagy a kampusztól van maximum (!) 10 percre. Én sajnos nem találtam...

Szerencsém volt, mert az a pozíció, amit kinéztem magamnak, olyan csapat által került meghirdetésre, akik hozzám hasonlóan gondolkodtak. Jól álltak a csillagok: az ő irodájuk kicsi volt, én pedig fizikális szabadságot (is) szerettem volna. Hozzá kell tennem, hogy bárkikkel lett volna dolgom, felvettem volna azt a mellényt, ami a home officeért kilincsel. Egy évig marketingeltem sikeressé valamit, ami a rugalmas, kötetlen, online munkavégzés csodás mivoltát szajkózza – van a tarsolyomban pár erős érv.

Nagy lett a pofám

De csak egy kicsit nagyobb, és jogosan nagyobb. Már nem úgy álltam neki az állásinterjúknak, ahogy három évvel ezelőtt. Nem remegtem, hogy adjon nekem valamit a nagy munkaadó, mert én vagyok a kicsi munkavállaló. Helyette azt mondtam: nektek van valamitek, ami nekem kell – és nekem is van valamim, ami nektek kell. Beszéljük meg a feltételeket! Szóval sziklaszilárd hangon vetettem fel a home office iránti vágyamat, és meg is kaptam, amit szerettem volna.

A másik dolog, ami miatt arcoskodhattam határozottabban léphettem fel az volt, hogy úgy döntöttem, egyéni vállalkozó leszek. Így nem alkalmazott lettem, hanem megbízott ember. A megbízott emberre pedig nem tukmálhatnak rá dolgokat. Sem a neki kifizetett összeg nagyságát, sem az irodában való ücsörgést! Mindenben meg kell egyezni.

Szabaccság

Most sok projekten tevékenykedek párhuzamosan az egyetem mellett. Ott dolgozom, ahol csak szeretnék. Könyvtárakat és kávézókat járok, néha plázák padjain ücsörgök, néha az ágyamban. Ha telefonról is megoldható a munka, akkor egy fa lábánál ülök egy újságpapíron és áldom a mobilnetem. Van egy projekt, amin dolgozva bent szoktam ülni az irodában, de ott úgy szeretjük egymást a többiekkel, hogy az meg azért öröm. Ez már nagyon sok karakter, el sem fogjátok olvasni… Hamarosan jövök még hoffice pillanatokkal!

Fehér Nagyezsda

(A kép saját.)