Battyog a budapesti fiatal hazafelé a spárból. A gyógyszertárat már megjárta. Negyvenöt percig tartott, pedig öt percre van a lakástól és a pénztárnál is csak öt percet töltött. Ekkora volt a sor. Vagy ideges, vagy rémült, vagy ideges és rémült arcok. Többek között maszkokra váró arcok, de maszkok…

Megtörtént. Mindig tudtam, hogy a mesterszak végére révbe érek. Hogy valami kvázi csoda fog történni és én is megtehetem majd azt, amiről annyi kommunikáció szakos hallgató álmodik. Ami miatt egyes kommosok olyan irigyen néznek más kommosokra. Egyetemista éveim utolsó szemeszterére gyakornok lettem…