„…saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük.”

Saját Láb

Saját Láb


Nem vagyok Wonder Woman

Az elengedés és tökéletlenség művészete

2019. április 03. - Fehér Nagyezsda

Az elmúlt hetekben történt meg a felismerés. Határozottan megkönnyebbültem tőle. Mostantól minden szégyenérzet nélkül vallhatom lényem teljesértékű részének azt a kicseszettül sok kisebb-nagyobb baklövést, emberi gyengeséget és szerencsétlenséget, amelyet eddig nem akartam. És amelyek - komoly…

Tovább

"Bármit elérhetsz, csak akarnod kell" - mondta a huszonegy éves menedzser

"Befoghatod." - gondoltam én

Ma egy kicsit betegen ébredtem. Semmi halálos, csak egy kis torokfájás. Tegnap este tizenegy óra munka után intéztem az intéznivalókat és kvázi lefújta a nyakamról a kiégett fejemet a szél. Kár lett volna érte, stram egy fejecske ez.  Szóval betegen megírtam egy cikket, eleget téve az összes…

Tovább

Ezentúl a céges kutyából fizetem a lakbért

Variációk álláshirdetésekre

Mindenkinek megvannak a maga perverziói. Az egyik volt munkatársam például napi szinten bújja az albérletes Facebook-csoportokat, pedig már évek óta biztos a lakhatása. Én meg szeretek álláshirdetéseket vizsgálni csak úgy. Mindig lehet belőlük tanulni valamit!  1.) Ha mindenféle emojikkal -…

Tovább

Megnéztem a Rossz verseket, azóta sírok

Csodállak Reisz Gábor, remélem nem olvasod ezt, mert zavarba jövök...

Na de nem azért, mert olyan rossz volt vagy olyan szomorú, hanem mert olyan szép. Az első másodpercétől az utolsóig gyönyörű ez a film. Szeretném újranézni majd. Érzem, hogy maradtak még benne teljesen meg nem értett, kincset érő részletek. Írásom dilettáns, elfogult és spoilerekkel teli. Nem vagyok…

Tovább

Je suis Mikulás - avagy az Olvasó, a blogger és egy csoki története

Egy ideje úgymond onlájn közösséget próbálok építeni. (Kiráz a hideg ettől a mondattól, de így van.) Hiába kattintanak rám szép számmal az Indexen – örök hála a Szerkesztőknek az összes eddigi kiemelésért! -, ha a megtekintőkből nem lesznek Olvasók. Közösségre van szükség, hogy akinek egyszer már…

Tovább

Hagyjátok a belvárost. Költözzetek Budafokra.

Én, a Hegylakó

Sikerült albérletet találnom augusztus végén. Kifejezetten nehéz szülés volt. Nem úgy, mint két éve, amikor hamar megtaláltam az álomalbit. (Micsoda hangzás: álomalbi.) Meséltem már a keresés kezdetekor rám törő kisebb idegösszeomlásról, és arra is hoztam egy szagos példát, hogy milyen különös…

Tovább

"Lecseréltem a kormányt."

avagy így fél az Y generáció

Egy hónapja és két napja döntött az ország úgy, hogy ismét a FIDESZ-re bízza magát. ’Mi-vagyunk-a-töpsék’ így, ’mi-vagyunk-a-töpsék’ úgy, ezek a tények. Régóta szeretnék Orbánt köpködni a blogon, de még sosem sikerült igazán, és ma sem fog. Ma megint úgy keltem fel, hogy nyafogni olyan buzis.…

Tovább

Akad amit nem gyógyít meg az idő sem

- Pszichózisaim margójára

A depresszió – vagy nem tudom, hogy mi ez pontosan, diagnózist kérnék a most engem olvasó szakemberektől privátban! –  fura dolgokat művel az emberrel. Van, hogy egy über stresszes két hét után következő, jól megérdemelt, várva várt pihenő pokollá válik. Az az ember vagyok, akire a legnagyobb…

Tovább

EZ A FILM A SZEXRŐL SZÓL – Úgy, ahogy mindig kellett volna szólni testről és lélekről

Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2017) - Arany Medve, Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2017) - Ökumenikus Zsűri díja, Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2017) - FIPRESCI-díj – mégis azzal a tudattal indultam a moziba, hogy ízlések és pofonok: lehet, hogy Enyedi Ildikó most készül ellopni két…

Tovább
süti beállítások módosítása