Mindenkinek megvannak a maga perverziói. Az egyik volt munkatársam például napi szinten bújja az albérletes Facebook-csoportokat, pedig már évek óta biztos a lakhatása. Én meg szeretek álláshirdetéseket vizsgálni csak úgy. Mindig lehet belőlük tanulni valamit! 

1.) Ha mindenféle emojikkal - kutyafejecske, dollárka, zsák pénzecske, bokszkesztyűcske, ilyen fejecske, olyan fejecske, stb. - helyettesítesz bizonyos szavakat a kiírásodban, attól fiatalosnak tűnsz majd. "Fiatalos csapat, versenyképe..." Meg persze komolyan is fog venni mindenki. Főleg azok a komoly jelentkezők, akik mind a harminc komoly kikötésednek komolyan megfelelnek. Imponálni fog nekik, hogy ilyen kimagasló szosöl kompetenciáid vannak és úgy fellelkesülnek, hogy félpénzért is vállalják a melót. (Nem.)

2.) Ha MLM-mel foglalkozol, akkor nyugodtan álcázhatod "Marketing/Sales tevékenységnek" azt a valamicsodát, amit a leendő kollégádnak művelnie kell. X ember jelentkezni is fog a hirdetésedre, mert nem tudja, hogy a homályos, szűkszavú megfogalmazás eltakarni hivatott valamit. Mert nem bűzlik neki, hogy heti húsz órára négyszáz nettót ajánlasz, meg rugalmas munkaidőt és impozáns irodát - mindehhez pedig semmilyen végzettség, tapasztalat, nyelvtudás, szupererő nem szükségeltetik, csak az, hogy "Akarj tanulni!", "Merj nagyot álmodni!", "Szeress beszélni az emberekkel!". Aha. Try me bitch.

3.) A napi nyolc órában végzendő folyamatos CRM-ben kattintgatás/hideg, meleg, langyos telefonálás érdekes, színes, "szakmai kihívásokkal teli" feladattá varázsolódik, ha Újlipiben van az iroda. Most már, hogy ezt tudom, bánhatom azt a Senior Körömreszelészeti Manager pozíciót, amit visszautasítottam Újlipiben, mert úgy gondoltam, hogy unatkoznék benne. Én kis buta. 

4.) A legjobb kétségtelenül a céges kutya jelensége. Legelőször azt hiszem a kreatív ügynökségeknél vettem észre a céges akármicsodák párhuzamos univerzumának létezését. Mára pedig mindenhova kerítettek minimum egy jól marketingelt négylábút, ahol nem akarnak rendesen fizetni. Kezdjük azzal, hogy a "küldd el nekünk fizetési igényed"- szerű felhívások valójában nem felhívások. (De jól hangzanak persze.) Ugyanolyanok, mint a "Mit tudunk nyújtani neked? Versenyképes fizetést!" - frázis. Utóbbi esetben a cég mond egy összeget és vagy jó a pályázónak vagy nem - előbbi esetben pedig az lesz a szerencsés kiválasztott, aki a legócsóbbér' vállalja a munkát. A matekkal tehát alapvetően és konstans problémák vannak. 

Jó hír, hogy meg lehet oldani ezt a hibádzó matekot (tisztességes) zsebbenyúlás nélkül is, pusztán szavakkal. A recept: minden egyébként is adott dolgot - pingpongasztal, munkatársak kutyái, kávéfőző, konyha, terasz, WC-papír, pár alma a konyhában AKA "céges gyümölcsnapok" - luxusként, extraként kell becsomagolni. Így az új alkalmazott nem fog hőbörögni a magasabb bérért, hanem egyenesen hálás lesz új munkahelyének, hogy ilyen magas színvonalon élhet. ("Kutya... gyümölcs... pingpongasztal... Hm.")

Belegondoltam, működőképes ez a felépítmény. Elvégre megfoghatom a céges kutyát és odaadhatom a főbérlőnek, hogy tessék, a fizetésemből nem telik bérleti díjra, de nézze meg milyen édes ez az állat és a simogatása oldja a stresszt, meg nem utolsó sorban le is lehet vele fényképezkedni. Vagy foghatom a céges gyümölcsnap maradékait és bevihetem a két kivit és a maréknyi gojibogyót a Vodafone-ba, hogy ebben a hónapban így egyenlítem ki a számlámat, trendi és egészséges, örüljenek neki. Vagy - ez a legígéretesebb - elvihetem a céges jógaoktatót a TESCO-ba pénz helyett. Nem kell majd sokáig győzködni Kasszás Mancit. Be fogja látni: egy jóképű, szolidan izmos, hajlékony, jó állóképességű koraharmincas jógaoktató jobb, mintha kifizetném annak az árát, ami a kosaramban van. Elég vele reggel negyven perc mozgás és délig tartó lendületet ad (mi csak Belvita Jóreggeltnek becézzük emiatt), az egész cég alátámaszthatja ezt, mindig nagyon várjuk a kedd reggeleket! 

 A kép saját. 

 Fehér Nagyezsda