Lehetőségem adódott megtolni a szekeremet egy mesterképzéssel. A jövőben szeretnék méltóképpen hozzájárulni a cég munkájához, ahol dolgozom. Inspirálnak ezek a jómadarak na! Szóval ősztől újra tanulni IS fogok. Ha minden jól megy…
De nézzük, mi jár a fejben érettségi után közvetlenül – és egy év játék, munka, kacagás után. Ezért imádok Magyarországon élni: nincstelen pályakezdőként olyan kalandban lesz részed „megállsz a saját lábadon” címszó alatt, hogy amíg élsz, nem felejted el… :)
#1 ...mit?
AKKOR: Olyan nagyon szilárdan azért nem tudtam, mit akarok megtanulni. Ha tudtam is, az egy 18 éves meggyőződése volt: nem volt mögötte sok élettapasztalat.
MOST: Tudom, hogy mit akarok megtanulni.
#2 ...miért?
AKKOR: Azért akartam megtanulni, amit megtanulni akartam, mert a kis képzeletemben az a tudás kellett a mesebeli munkaerőpiacra ill. a saját boldogságomhoz – és reménykedtem kicsit azért, hogy a realitás is hasonlítani fog a képzeletemhez. Sose nem lehet máshogy úgysem. Hiszen mindig ötöst kaptam eddig…
MOST: Azért akarom megtanulni, amit megtanulni akarok, mert tudom, hogy én ezzel a plusz tudással leszek képes a leginkább érvényesülni mind a valós munkaerőpiacon, mind a világban, emberként. Én így tudok majd segíteni, hasznos lenni, önmagam lenni – és persze megélni.
#3 ...még mit?
AKKOR: Meg akartam váltani a világot. (Nem volt jobb dolgom, mint ezt kitalálni.)
MOST: Nem akarom megváltani a világot. Azonban segíteni, ahol tudok, és ahogy én tudok, igen! Már nem a saját papírglóriámért, hanem szívből, másokért.
#4 ...kinek?
AKKOR: „Ki sem mondom, mégsem titok”, de a címkéért – IS – akartam tanulni. Hogy lássák, hogy van – és hogy megmutassam MAGAMNAK: képes vagyok rá. (Ezért ne bántsatok egy frissen érettségizettet sem, én is megbocsájtottam az akkori magamnak. 1.) Nem születhet mindenki kifejlett, sziklaszilárd önértékeléssel. Amíg ez nincs meg, kompenzálni akarunk. Ez van. 2.) A legrosszabb, legártalmasabb dolog legyen, ami kompenzációként létrejön az, hogy valaki remek orvos, tanár, gyógypedagógus, vagy mérnök lesz. Vagy bármi, amihez „papír” kell. *)
MOST: Kizárólag a szakon található tudás érdekel. Azt, hogy ki vagyok és mennyire okos, nem akarom papírral bizonyítgatni se másoknak, se magamnak. Az értelmiségem a fejemben van – a pénzem pedig a számlámon. (Biztos van nálam gazdagabb 22 éves, egészségére. Biztos van nálam nagyobb értelmiségi. Oszt’ akko’ mi van bazze? Semmi. Derrida engem is szeret. …meg Kierkegaard és Heller Ágnes is.)
#5 ...hogyan?
AKKOR: Mindent meg fogok tanulni, azt is, amit nem kell, 0-24-ben tanulni fogok, és akkor majd én leszek a legjobb és megdicsérnek, és az államnak illene havonta adni nekem ezért min. 75 ezer forintot, hogy megéljek, mert csak…
MOST: Kérem szépen a heti min. 25 szabad órámat az egyetemen. Valakinek dolgoznia is kell!
#6... WTF?!
AKKOR: Mi lesz most? Állásom lesz. Hogy kell felnőttnek lenni? Lesz állásom? Lesz albérletem? Most tényleg 10000 forint a BKK-bérlet? Mi lesz, ha ciki munkát találok csak elsőre? Mi lesz, ha kávét kell főznöm? Mi lesz, ha kirúgnak? Találok új állást? De milyent? Mit írok a CV-be?… mit fog szólni Anya?
MOST: Kész. Minden menni fog. Minden úgy lesz, ahogy lennie kell.
Találsz állást. Találsz albérletet. Igen: az a kicseszett BKK-bérlet tényleg 10000 forint. Igen, benne van a pakliban: lehet, hogy elsőre nem álmaid állását találod meg. És? Igen: kávét is fogsz főzni. Igen: ki is rúgnak majd. Százszor jobb állást találsz utána. Anyád büszke lesz rád. Ha nem, az ő dolga. (Azért bérgyilkos, prostituált és politikus ne légy.) Magadért fogsz élni, minden a tiéd lesz: felelősség, hiba, siker. A CV-dre légy büszke: minden soráért megdolgoztál. (… ugye?)
Fehér Nagyezsda
* Kérlek titeket, hogy a diplomások/bölcsészek/értelmiségiek, és egyéb utált csoport szokásos jó magyaros köpködését mellőzzétek, mert reagálni nem fogok rá. Indítsatok erre a célra köpködő blogot inkább, ha nagyon ki kell jönnie az epének.
(A kép saját fotó.)
