Ez történik, ha az ember nincs még 25, online marketinges és sűrűn van laptop a kezében: a felettese neki fogja lepasszolni a belépőjegyet, amit három napja éjszaka (valószínűleg kínjában, lázálmából felébredve és gyorsan egy megnyugtatót facebookozva) vásárolt. Nappal, józanul, tapasztalt és kompetens marketing menedzser nem tesz ilyet. A sors egyébként kegyes volt a kollégámhoz és úgy intézte, hogy dolga legyen a hétvégén - tehát ne tudjon kelljen megjelenni az eseményen. Helyette én látogattam el tegnap a Groupama Arénába...
Megvan ennek egyébként a maga faék egyszerűségű pszichológiája. Ha már megvettünk valamit, szeretnénk bebizonyítani magunknak, hogy nem vagyunk felelőtlen vásárlók, ha egyszer kinyitottuk a pénztárcánkat, hát annak jó oka volt. És nem azér' a kétezer-ötszáz forintér'.
Szinte látom, ahogy a felettesem, akinek újat mutatni nem nagyon lehet a szakmájában, győzködi magát: "Érdekes előadások lesznek... Csak így tudjuk megismerni a legújabb trendeket... Bloggerek, vloggerek és influenszerek nélkül nem marketing már a marketing... Biztosan lesz hidegtál és falatkák." (Nem láttam amúgy hidegtálat és falatkákat sehol, csak finom illatú, teszkó gazdaságos pogácsát.)
*
Ízléstelen, pink szőnyeggel "megbolondított" recepció fogadott, a pult mögött két hostessel, akiket a legkevésbé sem nevezhettem volna intelligensnek, ám cserébe szépen sminkeltek és kivasalt hajúak voltak, szóval minden meg van bocsátva. Még most is káprázik a szemem a dús, többrétegű hájlájtertől, gyönyörű volt!
A liftből kilépve a második emeleten úgy éreztem, kitágult előttem a világ. Celeb-és szelfiillat töltötte meg orrom üregét, matt ajakrúzsok legszebb őszi árnyalatai égtek a retinámba (#autumn! #autumn!) és Steiner Kristóf, házigazda dilettáns hangbeállító által fülsiketítőre hangosított beszéde visszhangzott a fülemben. Izgatottan vártam a színvonalas előadásokat, amelyekből tájékozódhatok az igényes és eredeti, hazai blogger-, vlogger-, influenszerszcéna üzleti, kulturális és társadalmi aspektusairól, folyamatban lévő diskurzusairól.
Néhol majdnem jegyzetelni kezdtem, annyira érdemesnek éreztem az elhangzott tudásfoszlányokat. Megtudtam például Pamkutyától, aki sikeres jutuber ugye, hogy hát izé, legyek mindig önmagam és akkor minden rendben lesz. Ez eddig eszembe sem jutott! Aztán megtudtam, hogy a sikeres onlájn jelenléthez sikeres onlájn jelenlétet kell produkálni. Azt is megtudtam, ki az a Tokár Tomi, most már békében halok meg. Megtudtam továbbá, hogy ha egyszer influenszer lennék, ne mondjak azé' igent minden felkérésre, mert hát Ronaldo is milyen rosszul járt azzal a furcsa japán tokaedző kanállal! Végezetül megtudtam, hogy aki nyilvánosan jótékonykodik, azt kedvelni fogják, és azt is, hogy az influenszerek instagramos tevékenységének nagy százaléka illúzió, tehát ne érezzem magam rosszul, ha nem vagyok olyan gazdag és szép, igazából senki sem az.
Ezen a ponton úgy éreztem, megtelt a fejem tudással, csupa olyan új információval, amit még nem tudtam eddig. Felálltam és lassú léptekkel elindultam a lift felé. Megcsodáltam a hajvégállapot-diagnosztizáló standot, a hipszter-művirág-koszorú-vörksopot, a fotózkodó sarkot, ahol fotózkodva a fotókon nem is látszott, hogy mennyire low budget a rendezvény a valóságban. Okos ötlet a szervezőktől. Jól ismerik a közönségüket: tudják, hogy nekik úgyis a kép a lényeg.
Fehér Nagyezsda
Ha tetszett ez a szösszenet, keressétek a nevemet - Fehér Nagyezsda - ilyen-olyan szosöl felületeken, mondjuk a Facebook-on, meg az Instagramon. Nem teszek linket, okosak vagytok, megtaláltok!
(Kép: thecut.com, rajta LilMiquela, a CGI-influenszer látható. Igen. CGI-influenszer.)
