Mesterképzést keresek. Holnapután lejár a jelentkezési határidő. Múlt hétfőn elmentem egy ELTE BTK-s tanszék nyíltnapjára. Hátha. Meg kellett egy kis nosztalgia. Elhelyezkedési lehetőségekről nem kaptam nagyon információt – viszont a doktori program nagyobb hype-ot élvezett, mint a Suicide Squad nyáron. Arra gondoltam, ez a történet ismerős…
Kezdjük az elején, tisztázzunk fogalmakat!
Mezei bölcsész: Vagy csak alapszakot végzett, vagy mesterszakot is. Sok helyen alkalmazható (#nincsmeki #netrollkodjatok), kreatív, színes elme, alapos, precíz, pontos, szeressük. Nagy valószínűséggel már tanulmányai alatt is dolgozik.
Elit bölcsész: Vagy a doktorira készül, vagy már tapossa azt. Szakterülete az élete. Kutatónak, egyetemi tanárnak készül. E cél érdekében hosszú évekig nem alszik és nem eszik - de mindent megtanul, elolvas és kijegyzetel. Tanulmányai nagy finise akár 35 éves korra is tehető, hiszen közben sokat kell utazni, konferenciákon előadni.
Semmirekellő: Se ez, se az. Sétál az Astorián és verset ír, azt is rosszul. Furcsa, hogy még életben van, valahonnan csepeghet a méz...#dobjátokfejbeegypaleosütivel
"Mint aki halkan belelépett" - Nagyezsda, az esettanulmány
Folytassuk. Olvassátok el szépen a blog leírásának 3. mondatát. (...) Ez lennék én. Fontos információ. Minden okos kicsi proli sorstársnak üzenem: Az ember addig nyújtózkodjon, amíg az átléphetetlen saját árnyéka ér.Hegesztők és takarítónők gyermekei ritkán lesznek professzorok az ELTE Bétékán. Ha mindenképpen bölcsészek akartok lenni, mezei bölcsészek legyetek inkább, az a mi terepünk.
#sznobizmus (?) #fiatalságbolondság
Mikor is találtam ki magamnak, hogy adjunktus leszek a Csillámpónisztikai Tanszéken….? Nem tudom. Mindegy is. Acélosan küzdöttem szivárványos álmaimért, próbálva kizárni minden külső tényezőt. Például: pénztelenség; egy olyan jövőkép keserű íze, ami hosszú éveken át max. 115 ezer forintot ígér (24 órás munkáért) – ; és a bűntudat, hogy ennyiből sosem fogom tudni mérvadóan támogatni a családomat…
„Együtt, veled, #magentaszínűmulticég”
Másfél év után a magas átlagom, és sok kreditem ellenére – 6000 forint ösztöndíjjal szúrták ki a szemem. Diákmunkát kellett vállaljak egy multinál. Rugalmas volt, jól fizető, nem panaszkodhattam. Elit, szakkollégiumi közegem persze csóválta a fejét: szerintük elpazaroltam magam. Miért nem szerkesztettem inkább egy irodalmi folyóiratnál, vagy csináltam műfordításokat? Heti 30 óra „önpazarlással” telt tehát. Cserébe tudtam venni ételt, BKK-bérletet, ki tudtam fizetni a telefonszámlám és a lakhatásom, meg a 400 forintos antikvárkönyveimet is.
Két szék között a …
A kutatói jövőm elveszni látszott. Heti 30 órával kevesebb időt és energiát tudtam belefektetni. Eleinte próbáltam nem aludni és úgy megfelelni mindenhol, de nem bírtam sokáig. Tüdőgyulladás, elbukott vizsgák, leromlott átlag – kihullottam a szakkollégiumból. A mezei bölcsészek között egy hasznavehetetlen sznob voltam, aki a három év alatt csak tudományoskodott – az elit bölcsészek között pedig valaki, aki biztos nem elég okos.
Nincs pénz, nincs bölcsészet
Bizonyos formái legalábbis biztosan nincsenek. Ahhoz, hogy hivatásszerűen verset elemezz vagy Heideggerrel vitatkozz, pénz kell. Valakinek el kell tartania téged, amíg tanulsz, kutatsz, ugyanis másra nem tudsz koncentrálni. Persze kutatása és doktori programja válogatja, nekem sajnos nem jött össze 4 nyelv egyidejű tanulása, az egyetemi anyag magas átlaggal való teljesítése és a kutatás is - heti 30 óra munka mellett. Lehet, hogy doktorin már könnyebb lett volna? Ezt már sosem tudom meg.
A nyílt nap végen faggattam egy mesterszakost a munkával kapcsolatban - mivel én már inkább dolgoznék valahol, nagybetűsen. Azt felelte, hogy jelenleg csak töltekezik, doktorira készül. A szakterülete az orosz balett, és nem tudja még hol fog dolgozni, de mindenféle lehetőség van…Lefelé sétálva a lépcsőn tudtam, hogy örökre bölcsész maradok, ez kétségtelen. De a mindenféle lehetőségeket meghagyom másoknak.
Fehér Nagyezsda
(A fotó saját.)
