„…saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük.”

Saját Láb


A kezdetek

ZIMMER FERI - Osztrák-magyar vendéglátós életképek 1.

2019. augusztus 21. - Fehér Nagyezsda

Július elseje óta egy osztrák hotelben élek, Salzkammergut vidékén. Én vagyok az egyik recepciós. Szomszédainknál nagy divat belföldön (is) nyaralni, ezért a vendégeink körülbelül fele hamisítatlan, hundertprocentig stájer. Tudjátok, hogy mit jelent ez? Azt, hogy körülbelül másfél hónapig egy szót…

Tovább

Levél a régi, érettségiző önmagamhoz

Kedves 18 éves Nagyezsda, igen, te ott hosszú, barna hajjal érettségi tételekkel a táskádban, aki rémeket látsz, de minek is?  Napok óta hozzád hasonlókba botlok, akik kosztümben telefonálnak anyukáiknak ponthatárokról, közben lázasan gesztikulálnak és még a Facebook-fídemet is elárasztják a róluk…

Tovább

Nem vagyok Wonder Woman

Az elengedés és tökéletlenség művészete

Az elmúlt hetekben történt meg a felismerés. Határozottan megkönnyebbültem tőle. Mostantól minden szégyenérzet nélkül vallhatom lényem teljesértékű részének azt a kicseszettül sok kisebb-nagyobb baklövést, emberi gyengeséget és szerencsétlenséget, amelyet eddig nem akartam. És amelyek - komoly…

Tovább

"Bármit elérhetsz, csak akarnod kell" - mondta a huszonegy éves menedzser

"Befoghatod." - gondoltam én

Ma egy kicsit betegen ébredtem. Semmi halálos, csak egy kis torokfájás. Tegnap este tizenegy óra munka után intéztem az intéznivalókat és kvázi lefújta a nyakamról a kiégett fejemet a szél. Kár lett volna érte, stram egy fejecske ez.  Szóval betegen megírtam egy cikket, eleget téve az összes…

Tovább

Ezentúl a céges kutyából fizetem a lakbért

Variációk álláshirdetésekre

Mindenkinek megvannak a maga perverziói. Az egyik volt munkatársam például napi szinten bújja az albérletes Facebook-csoportokat, pedig már évek óta biztos a lakhatása. Én meg szeretek álláshirdetéseket vizsgálni csak úgy. Mindig lehet belőlük tanulni valamit!  1.) Ha mindenféle emojikkal -…

Tovább

Rossz barátnő vagyok, mert nem vettem fel diákhitelt

Boldog Valentin napot!

Egy rövid jelenetet hoztam nektek mára, aminek egy vígjátékban lenne a helye - legalábbis azok szerint, akiknek eddig elmeséltem. Elöljáróban tudni kell rólam, hogy gondolkodom a párkapcsolatok anyagi vonatkozásairól valahogy. Azt vallom, hogy egyetlen férfinek (volt) kötelessége eltartani engem,…

Tovább

Így éld túl, ha elveszíted a teljes megélhetésed egy nap alatt

Igen. Ez történt. Egy napfényes, ám annál hidegebb pénteki napon, január 11-én. Még mindig látom magam kívülről, ahol nagykabátban ülök a Blahai Mekiben, kólát döntök magamba - már úgyis mindegy - nézem az ablakon át a sok - bizonyára - stabil anyagi hátterű embert és ráfagy az arcomra az a…

Tovább

Munkamorál-körkép Facebookon és Instagramon

A Szétcsúszott, a Lelassult és a Zoknis

Jó dolog home office-ban dolgozni, meg elfoglalt, tervekkel teli embernek lenni is. Csak néha egy csöppet hosszúra sikerülhetnek az éjszakák, mint például ma is... Nem fogom erősíteni azok táborát, akik hajnali egykor büszkén posztolnak csúf, kimerült macskás, vicces (?... Nem.) mémeket, hogy ők…

Tovább

Megnéztem a Rossz verseket, azóta sírok

Csodállak Reisz Gábor, remélem nem olvasod ezt, mert zavarba jövök...

Na de nem azért, mert olyan rossz volt vagy olyan szomorú, hanem mert olyan szép. Az első másodpercétől az utolsóig gyönyörű ez a film. Szeretném újranézni majd. Érzem, hogy maradtak még benne teljesen meg nem értett, kincset érő részletek. Írásom dilettáns, elfogult és spoilerekkel teli. Nem vagyok…

Tovább

Je suis Mikulás - avagy az Olvasó, a blogger és egy csoki története

Egy ideje úgymond onlájn közösséget próbálok építeni. (Kiráz a hideg ettől a mondattól, de így van.) Hiába kattintanak rám szép számmal az Indexen – örök hála a Szerkesztőknek az összes eddigi kiemelésért! -, ha a megtekintőkből nem lesznek Olvasók. Közösségre van szükség, hogy akinek egyszer már…

Tovább

Hagyjátok a belvárost. Költözzetek Budafokra.

Én, a Hegylakó

Sikerült albérletet találnom augusztus végén. Kifejezetten nehéz szülés volt. Nem úgy, mint két éve, amikor hamar megtaláltam az álomalbit. (Micsoda hangzás: álomalbi.) Meséltem már a keresés kezdetekor rám törő kisebb idegösszeomlásról, és arra is hoztam egy szagos példát, hogy milyen különös…

Tovább

Egy délután erejéig vérbeli bloggernek érezhettem magam

Cosmopolitan Blogger Days-en jártam

Ez történik, ha az ember nincs még 25, online marketinges és sűrűn van laptop a kezében: a felettese neki fogja lepasszolni a belépőjegyet, amit három napja éjszaka (valószínűleg kínjában, lázálmából felébredve és gyorsan egy megnyugtatót facebookozva) vásárolt. Nappal, józanul, tapasztalt és…

Tovább

A szagáért szeretné a bölcsészlányt 

Szobát keresni Budapesten, 2018

Hamarosan beszámolok arról, hogy találtam meg nagy-nagy szerencsével a tökéletes szobát, és hogy telnek első napjaim a Rózsavölgyben. Nem mehetek el azonban néhány dolog mellett, amit átéltem idei szobakereső kálváriám alatt. Az egyik jelenség a szagáért bölcsészlány-albérlőt kereső idős, budai…

Tovább

Akkora pofont ad az élet, hogy a havi 95 ezer forintos fal adja a másikat

Szobát keresni Budapesten, 2018

Legkedvencebb visszatérő olvasóm érdeklődött egy ideje emailen, hogy miért tűntem el, miért nem alkotok. A válasz az, hogy nyári pihenés helyett sok nyári munka szakadt a nyakamba. Egyrészt örülök a plusz megbízásoknak - a jó egyetemi hallgató nyári szünetben dupla annyit dolgozhat és ennek örül -,…

Tovább

"Megmondom neked őszintén, ez egy barátnői pozíció is lenne."

Egyszer régen naiv voltam.

Most is az vagyok persze, hiszen ez adja a bájamat, de tény, hogy olyan mértékű már nem lesz - sem a báj, sem a naivitás -, mint frissdiplomásként. Akkor árad az emberből valami ellenállhatatlan, ragyogó enthuziazmus, ami párosulva sziklaszilárd irodai szkilljeivel (doksiba írás, prezentáció…

Tovább

"Lecseréltem a kormányt."

avagy így fél az Y generáció

Egy hónapja és két napja döntött az ország úgy, hogy ismét a FIDESZ-re bízza magát. ’Mi-vagyunk-a-töpsék’ így, ’mi-vagyunk-a-töpsék’ úgy, ezek a tények. Régóta szeretnék Orbánt köpködni a blogon, de még sosem sikerült igazán, és ma sem fog. Ma megint úgy keltem fel, hogy nyafogni olyan buzis.…

Tovább

A HOME OFFICE NAPOS OLDALA

első kör

Januárban felszívtam magam, és az egyetem mellett visszatértem a dolgozók világába. Lassan mindenről írni fogok nektek: a „dologtalan” (by nagymamám) hónapok fontosságáról, a napszámos időszakról, amit egy raktárban töltöttem és imádtam, az új állás megtalálásának nehézségeiről, és a jelen állapot…

Tovább

Akad amit nem gyógyít meg az idő sem

- Pszichózisaim margójára

A depresszió – vagy nem tudom, hogy mi ez pontosan, diagnózist kérnék a most engem olvasó szakemberektől privátban! –  fura dolgokat művel az emberrel. Van, hogy egy über stresszes két hét után következő, jól megérdemelt, várva várt pihenő pokollá válik. Az az ember vagyok, akire a legnagyobb…

Tovább