Igen. Ez történt. Egy napfényes, ám annál hidegebb pénteki napon, január 11-én. Még mindig látom magam kívülről, ahol nagykabátban ülök a Blahai Mekiben, kólát döntök magamba - már úgyis mindegy - nézem az ablakon át a sok - bizonyára - stabil anyagi hátterű embert és ráfagy az arcomra az a kifejezés, ami az istenverte emberek arcára rászokni fagyott. (Nem, ez nem egy összeomlós írás lesz, csak a bevezetést akartam drámaira.)

Az összeomlós tartalmakért különben is a slammerek a felelősek. (Egy átlagos slam poetry esten tíz fellépőből minimum négy suicid hajlamú volt tini korában és azóta erről ír szövegeket. A pátosz kedvéért kötelezően megspékelik a rímeiket pár "szedd össze magad a kurva életbe"-vel, amin a hallgatóság rendre elérzékenyül és maximális pontot ad a pocsék szövegekre is. Hiszen amiben csúnya szó van, azt komolyan kell venni. Passzamek. Gondosan megalapozott társadalomkritikát is tesznek a performanszokba: azt, hogy O1G.) Hát ki vagyok én hozzájuk képest, hogy csak úgy összeomoljak textuálisan, figyelmet követelve. Szóval inkább a túlélésről fogok írni. Ne legyen rá szükségetek, de álljon itt pár tapasztalatom...

Az előzmények: A fent említett napon telt le a felmondási időm az egyik munkahelyemen. Tudatos döntés volt, valójában a nap első felében ünnepeltem. A második felében azonban beborult az ég. Elszálltak a pillangók. Jött a mentőautó. A másik munkahelyemen ugyanis rossz hírrel fogadtak. A szokásos heti vizitre érkeztem, ami után közölte velem a felettesem, hogy a továbbiakban nem tudunk együtt dolgozni. Februártól viszollátásra. Tulajváltás és gazdasági átszervezés volt a cégnél - valakinek kellett a pozícióm. Azt sem tudják egyelőre, ki az illető, de nem tehetnek semmit. 

Úgy éreztem magam, mint a fehér majmos mém fizikai megtestesülése.

1.) Jöjjön, aminek jönnie kell, avagy kerüljetek idegállapotba! 

Első körben engedjétek ki a dühötöket. Vegyetek valami szemét ételt, tömjétek magatokba, hívjátok fel anyátokat, írjatok Messengeren a legjobb barátotoknak és mondjátok el nekik, hogy nem tudjátok, ki az a seggnyaló, protekciós köcsög, aki kitúrt titeket a helyetekről, de ha megtudjátok, felhívjátok őt is és azt fogjátok képzelni, hogy Liam Neeson vagytok az Elrabolvából. Természetes emberi reakció.

2.) Vegyetek zsebkendőt! 

Sírjatok egy kicsit. Szerettétek ezt a munkahelyet. A feladatokat, a munkatársakat megszoktátok, beépültek a napi rutinotokba, sőt formálták azt. Formáltak titeket is. Sok jó és sok nehéz dolgon mentetek keresztül együtt. Lassan az identitásotok fontos részét képezte ez a munkahely. Szerettetek felvágni vele néha. Szerelmek jöttek, szerelmek mentek, de a munkahely maradt. Most meg egyik pillanatról a másikra nincs. Érezzétek át, hogy milyen nagy az univerzum: bár az ember csodás lény és közel sem akarat nélküli bábú, van, amire nincs ráhatása, ami fölött nincs kontrollja. Fuck.

3.) Élvezzétek a másállapotot! 

Miután kidühöngtem és kisírtam magam, rájöttem, hogy szinte sosem volt még ennyi szabadidőm. Se egyetem - vizsgaidőszak volt  - se munkahely. Ültem a szobámban, örültem a meleg zoknimnak, olvastam és írtam. Esküszöm, néha még gonoszul nevettem is a paplanomba, hogy milyen rossz lehet mindenki másnak, aki nem annyira súlytalan, mint én. Persze három napnál nem bírtam tovább.

4.) Ne essetek kétségbe! 

Számoljátok ki, meddig elegendő a tartalékotok. (Valameddig biztosan.) Így elkerülhető a néhány napig folyamatosan tartó szívrohamokkal tarkított kvázi idegösszeomlás, amelyet többek között az egzisztenciális  megsemmisüléstől való magyar rettegés táplál. Fontos, hogy ne gondoljatok az ismerőseitekre, akiknek elromlott az élete és ugyanolyan színű hajuk volt, mint nektek... a családtagjaitokra se gondoljatok, akik tíz évvel ezelőtt délután kettő óra húsz perckor hoztak egy rossz döntést és a mai napig szenvednek miatta... Egyszerűen csak ne kombináljatok. Az embereknek megvan a saját sztorijuk és nektek is a tiétek. 

 5.) Hallgassatok inspiráló zenét! 

Magyar vagy külföldi előadók, többnyire rap vagy pop műfajba sorolható, keménykedős dalait ajánlom. Ezen dalok szövegei vagy arról szólnak, hogy mennyire lentről indult az előadó és milyen gazdag mára - vagy egyszerűen csak arról, hogy milyen gazdag mára. "Forog a pénzem, kinyílnak a boltok. Millio-milliomos. Millio-milliomooos." Én mondom, erre írjatok új önéletrajzot. Nekem most Ariana Grande 7 Rings című műalkotása a kedvencem. Csak elindítom és azt képzelem, hogy én vagyok a budafoki Ariana. Nem, nem azt, hogy én is japánul tetováltattam a kezemre, amikor nem is tudok japánul és a végeredmény azt jelentette, hogy "kis faszéngrill" hanem, hogy gazdag vagyok. Fogok készíteni nektek egy gazdag zene válogatást, úgy gondolom, tökéletesen illik a blog témájához. 

A Parlamentet ábrázoló fotó saját.

Fehér Nagyezsda