„…saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük.”

Saját Láb

Hagyjátok a belvárost. Költözzetek Budafokra.

Én, a Hegylakó

2018. november 06. - Fehér Nagyezsda

feher_nagyezsda_budafok.jpgSikerült albérletet találnom augusztus végén. Kifejezetten nehéz szülés volt. Nem úgy, mint két éve, amikor hamar megtaláltam az álomalbit. (Micsoda hangzás: álomalbi.) Meséltem már a keresés kezdetekor rám törő kisebb idegösszeomlásról, és arra is hoztam egy szagos példát, hogy milyen különös dolgokra akadhat az ember, ha Budapesten albérletkeresésre adja a fejét. Most abból próbálnék meg átadni egy kiskanálnyit, hogy milyen Budafokon lakni, ugyanis itt élek újabban!

Szerencsés véletlenek márpedig vannak. Így sikerült találnom egy kertes házban lévő szobát, gyönyörű kilátással, saját fürdőszobával, egy kisebb saját könyvtárral (!) és két remek "lakótárssal" (tulajdonos hölgy és a hozzám hasonló korú lánya). Mindezt - ahogy mondani szokták - igen kedvező áron, a szerződés megkötéséig pedig kevés agysejtet pusztítva el. E remek fogást négy - ismétlem: NÉGY - kudarc előzte meg. NÉGY alkalommal húzták el előttem a mézesmadzagot (444!). Magyarul négyszer ígértek nekem oda szobát, hogy másnap bejelentsék: mégsem költözik ki a lakótársuk, inkább az unokatestvérüknek adják ki a szobát, inkább szegedinek adják ki a szobát (...mi a f***?), inkább férfinek adják ki a szobát. Szóval ennyi megpróbáltatás után igazán megérdemeltem egy jó fordulatot.

Sokak szemében persze minden pozitívum ellenére vesztes húzás ez a szoba, hiszen nem a Négyeshatos vonalán található, sőt, kifejezetten távol van a belvárostól. Tíz percet gyalogolnom kell, ha el szeretnék kapni egy buszt vagy a 41-es villamost. Ezt a negatívumot leszámítva csak jó dolgokat tudok felsorakoztatni Budafok mellett.

  1. "...hogy jó sok pénzünk van": Olcsó játék hülyegyerekeknek, avagy környékbeli házak tátott szájjal való, csodálattal teli bámulása, amikor senki se lát. (Persze lehet, hogy néznek az ablakaikból a született feleségek, éppen ezért kulturáltan szoktam bámulni.)
  2. "A feneked a gyengém": A helynek speciális földrajzi adottságai révén (bődületes dombokat megmászva jutok csak haza) erőteljes láb-comb- és fenékszépítő hatása van. Ebből a szempontból boldog vagyok, hogy a környéken egyedül nekem nincs drága kocsim. Ez hosszú távon a szépségemet és egészségemet szolgálja. 
  3. "Van valami a levegőben": Vidéki lány vagyok és az otthoni lakóparknak szinte mása a környék, ahol most élek. Nagy kertek virágokkal és gyümölcsfákkal, dús sövények, virágágyások - és a hozzájuk tartozó illatok ugyebár. A mostani kedvencem az avar illata. Úgy szökelltem a boldogságtól pár hete emiatt, hogy majdnem nyakamat törtem lefelé tartva a lejtőn, megbotolva egy kósza gesztenyében. Nem baj. Ami nem öl meg, az megerősít. Rengeteg imádnivaló sün és gyík is van itt egyébként. Nem, nem informatikusok és rendőrök ("Sün! Sün! Sün!"), hanem igazi gyíkok és igazi sünök.
  4. "Csönded vagyok": Itt hallani a falióra ketyegését és nem azért, mert abnormális mértékű a ház szigetelése. Augusztusban még volt dögivel tücsökciripelés is, ma már csak madárdal, meg néha barkácsoló szomszéd. Nem vagyok egyébként egy "pesti zajra és bűzre" panaszkodó alkat, nem is voltam. Sem Budapest hangjai, sem az "illatai" nem zavartak sosem, pedig éltem már néhány részén a városnak. Egy dolog kínzott csak meg eddig, közvetlenül a mostani költözésem előtt: az egész nyáron át elhúzódó építkezés vagy felújítás a Dombóvári út 5. közelében. Sajnos minden reggel betonfúrók és sódert lapátoló lapátok (Ha a kígyók kígyózhatnak, a lapátok lapátolhatnak.) kegyetlen hangjára ébredtem. Ha még én is azt mondom, hogy hangos volt, akkor tényleg hangos volt...
  5. "Emese most már indul a buszod": Valljuk be, sajnos ritkábban indul, mint ahogy eddig megszoktam. De nézzük máshonnan a dolgot: végre tanulok egy kis fegyelmet, alázatot és pontos emberré válok, aki képes előre tervezni... Na jó, nem. De jelenleg home office-ban végzem a munkám zömét, a reggel lévő egyetemi óráim pedig előadások, szóval senkit nem zavar, ha elkések valahonnan. Mire pedig zavarni kezdene bárkit is, már profi budafoki leszek, aki mindenhova időben odaér. Félretéve a viccet, tényleg rám fér egy kis szervezettség, és az a napi húsz perc kötelező séta sem fog ártani.

A gyönyörű kilátás nappal és éjszaka is garantált, de ez akkora jópont, hogy bele sem fér egy blogbejegyzésbe. Gyertek és nézzétek meg inkább! Én mondom, ez a környék elrabolja az ember szívét. Az enyémet legalábbis elrabolta.

Ha tetszett ez a szösszenet, keressétek a nevemet - Fehér Nagyezsda - ilyen-olyan szosöl felületeken, mondjuk a Facebook-on, meg az Instagramon. Nem teszek linket, okosak vagytok, megtaláltok!

(A kép saját, ma csináltam. Átdugom éppen a telefonom egy kerítés fölött.)

 Fehér Nagyezsda

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatlab.blog.hu/api/trackback/id/tr614292487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.