Saját Láb

„…saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük.”

A lelki beteg későkamaszlány típusa, 2. rész
Gyógyulásaink

p1550205b.jpg„De teljesen mindegy, hogy hányan vagytok, és hogy kinek miből doktorált a szerelme, aki semmibe veszi. Attól, hogy a hülyeség gyakori, még hülyeség marad és neked a sajátoddal kell foglalkoznod. Az egyik legidegesítőbb tulajdonságod – azon kívül, hogy 0-24-ben egy ellenkező nemű személy visszajelzésére van szükséged, hogy szépnek, tehát életre érdemesnek érezd magad – az, hogy nem vagy hajlandó látni a realitást. A saját babaházadba szorultál, ahol te írod a forgatókönyvet, az Arctic Monkeys Do I Wanna Know-ját hallgatva. A csúnya, gonosz férfiakat is te írod magadnak. Ki is írhattad volna mindet, aki eddig az utadba került (majd megmutatom, hogy kell, nem nehéz), de nem tetted.

Nézzük előbb a realitást és a te rajongásod tárgyát. A félreértések elkerülése végett nevezzük el Dr. Ológusnak. Egy olyan bulin találkoztatok először, ahol egyikőtök töröttebb volt, mint a másik. Te éppen sírtál az előző csúnya, gonosz valaki után, ő pedig félszegen hebegett-habogott a bárpultnál egy tanítványával sörözve, és megpróbálta nem kimondani, hogy „Igen, igazak a pletykák, elváltam, egy 11 éves kapcsolatnak lett vége, most azt sem tudom, ki vagyok.”

Kérdem én – és nem csak a buli napjának első benyomását, az első randik és első éjszaka benyomásait (haha) tekintve –, biztosan annak láttad ezt az embert, aki valójában volt? Abba az emberbe szerettél bele, aki valójában volt? Vagy felnagyítottál pár részletet, ami a te forgatókönyved beteljesüléséhez kellett, hozzáadtál egy kis tartósítószert, emulgeálószert, színezéket és édesítőszert, majd az így elkészült műférfit szeretted, miatta szenvedsz most, és leszel hónapokig élőhalott, majd őt fogod hiányolni is? Nem mindegy.

Tudom, hogy anyukád és apukád sok filmet látott, ahol csinos és intelligens harmincas férfiak élvezettel rágtak meg, majd köptek ki naiv húsz éves lányokat, sőt, láthattak is a környezetükben ilyen férfiakat, sőt, az egyetemen te is láthattál ilyen férfiakat, sőt, téged is elhívott randizni és ágyba is vitt egy csinos és intelligens harmincas férfi, de biztosan arról van szó, amiről szeretnéd, hogy szó legyen? Ki mondta neked, hogy jó ötlet absztrakt városi legendákkal esni szerelembe és nem húsvér emberek húsvér történetével? Az igazi szerelem ugyanis az utóbbi lenne.

Igen, egy buliban találkoztatok, ahol miután felsült annál a dögös végzős mesterszakos lánynál, veled kezdett el beszélgetni. (A végzős lány biztos kiszagolta, hogy ma éjjel nem jó szexről lenne szó, hanem egy jelenetről, ahol azt kellene mondani, nyögni, suttogni, alátámasztani, hogy Dr. Ológus milyen fantasztikus, utánozhatatlan férfi, érthetetlen, hogy miért hagyta el a felesége, és csalta meg előtte hónapokon át ugyanabban az ágyban, ahol most vele hempereg. És a mesteres lány ebből nem kért, te meg igen.) Igen, három egész albumnyi képe van Facebookon saját magáról, amelyek arra a koncepcióra épülnek, mint a „Mindennap ugyanaz a kép Zámbó Árpiról” című Facebook-oldal. Igen, 19-től 21 éves korig elpirulnak a lányok, amikor megjelenik a folyosón. De ő sosem volt, és sosem lesz az a férfi, aki mindettől kielégül, akinek ez a tervei, szándékai között szerepel. Különben miért lett volna 11 évig ugyanazzal a nővel? Mondta is neked, de nem figyeltél.

Ha figyeltél volna, máshogy alakul a forgatókönyved: nem áldozat lettél volna, felelősséget kellett volna vállalnod magadért. Akkor pedig oda a minta, amit a párkapcsolatok terén mindig is űztél. Ők a csúnyák, a rosszak, te a szegény áldozat, te nem tehetsz róla, te megpróbáltad megváltani őket, de nem sikerült, jaj, majd jön a következő, egyszer, aki megérdemel téged, aki értékel. Elvégre a könyvek, a lapok, a blogok, a dalszövegek, a filmek, a szülők, a barátok is ezt mondják.

Hát jól figyelj ide kislányom. Először: áldozatnak lenni nem kötelező. Lett volna esélyed megvédeni magad. Ha nem tetted, az a te bajod. A saját szívedért egyedül te vagy a felelős. Másodszor: bármennyire is fáj, nem vagy isten, ember vagy. Megpróbálhatsz segíteni valakinek – abszolválva –, de megváltani, megmenteni senkit sem tudsz. Ha pedig mégis erőlködnél és közben belehalnál egy ilyen projektbe, azért senki nem fog megdicsérni, hiába várod. Harmadszor: neked nincs önbecsülésed. Másoktól – „szerelmeidtől” – próbálsz összekukázni pirospontokat, hogy ideig-óráig biztonságban érezd magad. Ha te nem találsz magadban értéket, mástól miért várod el? Ha te nem találsz magadban értéket, pontosan azt érdemled, amit eddig minden férfitől kaptál. Ne a következő után nézelődj, hanem befelé.

Tudom mi jön most, úgy ismerlek téged, ahogy senki más. Csak végletekben tudsz gondolkodni. Szélsőségesebb vagy, mint az ELTE BTK történelem szakján tanuló összes leendő jobbikos legszélsőségesebb gondolatai együttvéve. De ne merészeld: ne csinálj angyalt Dr. Ológusból és démont magadból. Úgy, ahogy a magad felmentését abbahagytad, hagyd abba az övét is. Az, hogy megcsalták és elhagyták, nem jogosította fel arra, hogy más hátán másszon ki a gödörből, közben lerugdosva őt.

Nem szabadott volna három hónap után szerelmet vallania, amikor jól megvoltatok „laza időtöltés” címke alatt is. Tudnia kellett volna, hogy nincs olyan lelki állapotban, hogy bárkinek is szerelmet valljon. De megtette, aztán amikor jöttek a saját múltja saját fellegei, egyik napról a másikra elfordult tőled, majd téged okolt, amiért dühös voltál. Amikor megtudta, hogy más fiúk legyeskedek körülötted, akik meghallgatnak, kíváncsiak rád – és nem helyeslő közönséget, csillogó szemű rajongót, engedelmes kiskutyát szeretnének, hanem barátnőt –, visszatért, és megint kimondta a szót, amit nem mondunk ki, ha nem gondoljuk komolyan. Ismét őt választottad, hogy két hónap után megint cserben hagyjon, és megint téged tegyen felelőssé a csúnya végjátékért. Rád zúdította a tönkrement házassága minden részletét. Nem volt kíváncsi a véleményedre, örökös hallgatóságnak használt. Jól tudta mivel manipulálhat, ki is használta ezt, végül rád hárította a felelősséget. Egyrészt erre semmilyen csalódás nem jogosít fel senkit.

Másrészt megtaláltátok egymást. Ha nem is teljesen, de nagyrészt érdekből voltatok együtt. Mindenki elvett valamit a másiktól, eleinte mindenki nyert is valamit ebből a játszmából. Aztán persze mindenki szenvedett.

Hozz még zsebkendőt, és vedd tudomásul, hogy hiába vagyok én ilyen bölcs, keserves napok jönnek, meg akarsz majd halni. Ez van. De szeretném, ha nem hagynád magad, és elolvasnád azt a szakirodalmat azért. Meg persze nem próbálnád meg elnyomni amit érzel, és meggyászolnád, amit meg kell gyászolni. Menni fog, bízom benned.”

*

Bálint szerint nagyon jó, hogy vissza tudtam menni a 015-ös terembe a lelki beteg későkamaszlányhoz. Az is nagyon jó, hogy dühös tudtam rá lenni és beolvasni neki. Nem szabad elnyomni a dühöt, annak mindig célja van. Még jobb, hogy már a lelki beteg későkamaszlány összes motivációja is világos előttem. A tetteit és azok következményeit pedig Bálint szerint nem egy nagy szégyenszövetként kellene felfognom, hanem egyszerűen az életnek. „Így működnek az emberek.” – jelentette ki, amikor vörös fejjel sírtam a fotelben és nem akartam elhinni, hogy én tettem, amit tettem. Szerinte semmi más nem történt, mint hogy találkozott két sérült ember és egy ideig együtt haladtak az útjukon. Minden mocsok és fájdalom ellenére, talán szerették is egymást. Nem tudom, mit gondoljak. Olyan dolgokat, hogy „boldogság” meg „szerelem” egy ideje inkább nem definiálok, buta vagyok ehhez. Azt azonban tudom, hogy szerettem dr. Ológus illatát, és én is csináltam egyszer azt, amin évekkel korábban prüszkölve nevettem. Valami gagyi női magazin magát szépírónak képzelő, bölcs negyvenes írónője aszonta: „gyönyörködtem már mellettem alvó férfiban”. Jesszus. Ezt le kell tagadnom.

Rengeteg dalról kettőnk közös, szerencsétlen története jut eszembe. Gary Clark Jr You Saved Me című száma a kedvencem. Az a dal igenis barackszínű. Egyik reggel, amikor Dr. Ológus még aludt, én megébredtem, és sárgás fényben úszott a hálószoba, hála a sötétítő függönyöknek. Feküdtem mellette a hatalmas párnák között, hozzábújni nem mertem. Féltem, hogy ha megmoccanok elrontom a pillanatot. Néztem őt, fejemben a dallal, és nem írhatom le a többit, mert ha úgy fogalmazok, hogy az a néhány perc volt az életem és a boldogságom, az elcsépelt lesz.

Bálint szerint pszichológushoz járni addig csak puszta okoskodás, amíg nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy cselekedjünk is. Az a piszkos része. Elsétálni sokszor egy fokkal könnyebb, mint mindent feldolgozni, ami mögöttünk van. Szerinte egyértelmű: ha vissza-visszatérek a lelki beteg későkamaszlányhoz, félbemaradt valami. Korán akartam felállni. Pedig a gyászt nem lehet megspórolni.

Bátor leszek: kimondom, hogy nem tudom, Dr. Ológusnak mit jelnett a történetünk. Nem is számít. Nekem kell megfognom a lelki beteg későkamaszlány kezét, repeatre tenni a You saved me-t, és addig sírni, ameddig.

 

Fehér Nagyezsda

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://sajatlab.blog.hu/api/trackback/id/tr6913666810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jossarian 2018.02.14. 20:03:13

Amugy tetszett a poszt :), ritkan olvasni ilyen oszinte irast

Jossarian 2018.02.14. 20:03:23

Hat, nagyon megszivtad, sajnalom... Jo, hogy van erod kiirni magadbol. Vagy aki vagy, igy jo vagy, elobb utobb megtalalod azt aki eszreveszi es ertekeli ezt.

Jossarian 2018.02.14. 20:17:19

Melyik villamos vonalan keszult a kep? Sztem ezzel utaztam en is hosszu ideig de nem emlekszem a kek homlokzatu hazra... 59-es? :)

nagyzsolt64 2018.02.15. 07:18:24

Amen. Szépen átvilágítottad a szellem fényével a történteket - még a végén nem lesz miért blogot írnod :)

Fehér Nagyezsda 2018.02.15. 09:14:39

@Jossarian: Köszönöm Jossarian! :) Pedig az őszinteség felszabadít. :) Vagy legalábbis nekem segített. És szívás, nem szívás... valahogy, valamikor mindenki megszívja, de ha tanulunk belőle már nem volt hiába. Igazi szívás akkor lenne, ha még tíz évig ismétlődött volna ez a felállás, csak a személy változott volna. Szerencsére nem így lett. A képet meg sajnos most nem én lőttem, ezt az internetekről kukáztam. :O ... valami jó kis mucsaröcsögei tömegközlis képet akartam... ;)

Fehér Nagyezsda 2018.02.15. 09:15:17

@nagyzsolt64: Szia! :) Van ott még, ahonnan ez jött! :D

Jossarian 2018.02.15. 19:10:27

@datam: tenyleg? :) koszi, am akkor nem az "en" villamosomon keszult

Saját Láb

Huszonkét éves vagyok. Budapesten élek. Se kapcsolataim, se gazdag bácsikám. Egyelőre egy alapszakos diplomám van, az se mérnöki. Jelenleg hajnalban raktáros vagyok, délelőtt média gyakornok, délután magántanár, este blogger, éjjel fáradt. Albérletben lakom és tömegközlekedek. 165 centi vagyok, aranyos, de nem túl szép. 2017, Magyarország. Ha ÉN szeretnék megállni a saját lábamon, az valahogy így néz ki… Olvass, ha szeretnél, köszönöm, hogy itt vagy.

Friss topikok